Na, ezen is túl vagyunk – a Redneck Zömbiez hivatalosan negyedik, valójában az első értékelhető koncertjén, ahol az alkohol kivételesen a koncert után, nem pedig előtte játszott főszerepet.
Aki esetleg nem jelent volna meg a míves eseményen, annak ide biggyesztjük, hogy a budapesti R33-ban véreztünk és beleztünk össze mindent és mindenkit, miközben húztuk a jófajta talpalávalót.
Először is geci nagy köszönet a Groundhangoknak és a Concertphotos.hu-nak, hogy összehozták ezt az underground összejövetelt, pláne, hogy kurva jó időben játszhattunk, gyakorlatilag főzenekarként – ami azért nem rossz, tekintve, hogy az eddigi koncertek (jó, pár évvel ezelőtt) nem minden visszhangtól voltak mentesek. Igaz, némi csúszás közbejött, ami miatt a közönségben többen morgolódtak – viszont vicces és egyben jó érzés is volt látni, hogy tök ismeretlenek egymástól kérdezgetik, hogy “mikor jönnek már a zombi gecik?”.
A csúszásnak köszönhetően mindenki szíve csücske, tündi-bündi Törjék Annánknak volt ideje csodálatosra kimázolni a retek pofázmányunkat, hogy még undorítóbbak legyünk, mint a való életben. Időközben Süsü (Gödény János) főhoncsó fotóspajtásunk is berobogott és előkapta a gépét némi promóanyag fotózásra. Lesz itt ne mulass, majd meglássátok!
Mivel a poént nem akartuk lelőni, ezért nem mozdultunk ki a backstage-ből a koncert kezdéséig, aminek viszont megvolt az a kurva nagy előnye, hogy csak csettintenünk kellett, és a lányok már ugrottak is ki nekünk a pultba sörért. Hiába, a sztárság már a színpadra lépés előtt elkezdődik.
A backstage-nek viszont volt egy kurva nagy hátránya – gyakorlatilag egyik zenekart sem láttuk, pedig a Harvester nagy kedvencünk, vérokádásban nem állnak messze hordánktól.
Hajnali egykor villámgyorsan felmásztunk a színpadra, kábel bedug, aztán mehet is a reszelés, nem kell itt faszolni. Ahogy kedvenc Julcsink is megmondta, nem attól leszel jó zenész, ha a bal lábcinből még többet kérsz (és ez még rímelt is).
A Der Maldoon man intrószámmal be is vezettük a síron túli hangulatot, mindenki visszafojtott lélegzettel várta, mi sül ebből ki, vajon tényleg megszólal-e a zenekar, vagy csak egy kása lófasz lesz. Práznek Tominak (akinek szintén geci nagy köszönet, hogy szintén ingyér elvállalta a hangosítást) és a szervezőknek köszönhetően, a közönség visszajelzése alapján kifelé is jól szólt a cucc, úgyhogy nagy baj már nem lehetett.
Második számként egyértelműen a reszelős-groove-os banda kedvenc, a Redneck Crew következett, majd mindenféle faszolás nélkül egy 241 bmp-es (tényleg ennyi) death metal nóta, a Gorephabet (a szövegek ajánlott olvasmányok!).
Jöhetett a húzós és gonosz Schizophrenic Office Rocker – a számok közötti átvezetőket meghagyjuk azoknak, akik kevésbé értenek a metálhoz, aki Redneck Zombiez-t akar nézni, az számítson tömény aromára, színpadi showal.
Apropó – kedvenc redneck hölgyeink is besegítettek a mókában (Betsy Boobs, Baby Jo, Peggy Sue és Roxxy Lynn), ketten vérpálinkát és emberkolbászt szolgáltak fel a közönségnek, miközben mi a gyilkolással voltunk elfoglalva a színpadon.
Az utolsó szám a Rock ‘n Roll Sacrifice volt, melyben a terhes Baby Jo-ból élve kitéptek egy kisdedet (kisdead!), aki a koncert után annyira nekibúsult, hogy a zenekar tagjaival azonnal alkoholba fojtotta a bánatát. Természetesen nem mehetünk el szó nélkül a négy zombi hölgy utolsó számos performansza mellett, mikor is igazi ribancok módjára mászták meg a színpadot és vonaglottak ott, nemcsak a horda, de a közönség legnagyobb örömére is.
Elmondhatjuk, hogy a 4. visszatérő buli igazán faszára sikerült, innentől kezdve komolyan fog robogni a Redneck vonat – a koncertképek és videók hamarosan felkerülnek. Ha ott voltál, akkor írd be a kommentekbe a véleményed, ha nem, akkor meg halj meg és gyere el a következőre, ami Székesfehérváron lesz, a Fezen Klubban, December 29-én.
